Az 1956-os forradalom 60. évfordulójára

Az 1956-os forradalom leverése után fél évvel Kádár János kormánya május elsejére nagygyűlést hívott össze a Hősök terére.


A hatalom első nagy tömegrendezvénye volt ez az 1956-os forradalom leverése után, így egyáltalán nem volt mindegy, hányan és milyen hangulatban jelennek meg a Hősök téri dísztribün előtt. A tömegdemonstráció a “forradalmi munkás-paraszt kormány” megszilárdult hatalmáról árulkodott, s rövid úton a rendszer egyik kedvelt legitimációs hivatkozásává vált.

A tribünön két jelmondat volt: “Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép vezető ereje!”, “Éljen a béke, éljen a békéért harcoló népek harci szövetsége!”. Rákosi és Sztálin arcképe helyett a felvonulók már Kádár Jánosét és Dobi Istvánét, az Elnöki tanács elnökéét vitték.

Ez a nap egyébként a Magyar Televízió hivatalos születésnapja is, innen adta az MTV az első élő közvetítését 4 kamerával, az újonnan Angliából vásárolt közvetítőkocsi segítségével.


Nagygyűlés a Hősök terén, 1957. május elseje (Nemzeti Múzeum Archívuma)

Kádárék törekedtek arra, hogy a zökkenőmentesen lebonyolított nagygyűlést igazi propagandasikerként kamatoztathassák. Lemondtak arról, hogy a résztvevők számát megtippeljék, a félhivatalos tudósítások legfeljebb 300 ezerre becsülték, s ehelyett fontosabbnak ítélték az “új tavaszi seregszemle” vizuális megörökítését. 

“Mintha nem is ugyanaz a Budapest lenne!” – hangzott az egyik ámuldozó riporteri tételmondat, félreérthetetlenül megfogalmazva az 57-es május elseje legfontosabb propagandaüzenetét. S valóban, a filmfelvételek derűs, indulatmentes társadalmat mutatnak, s a korabeli magyar sajtó is a közállapotok normalizálódásáról tudósított. (László Ferenc: Az 1957-es május elseje: Felvonulók kérték)

Koncepció: Erdei Krisztina és László Gergely

Lumen Kávézó, Budapest, Mikszáth tér



Puffasztott disznóorr reneszánsz öltözékű nőalakon, 2016

Basically, the theme is tuned of the carnival season, but we also research the new ways of portrait depiction. We show the contemporary streams by a variety of genres works of art. There are video installations, graphics, photography, painting, sculpture, object work show that how deeply rooted in people the desire to change identity, how people try different personalities, how they try to hide to become more successful in private live, in career, or even only to change everyday monotony for a while.
Winter solemnities are simultaneously exist the dying and resurrecting nature, the chaos and order , struggles, growing love, fertility and marriage motif, and the fortune and misfortune, the unpredictable fate, against we rebel in vain. 
Artists on show:
Jagicza Patrícia / Kupcsik Adrián / Gaál József / Tettamanti Ádám / Tomasz Piars /Chilf Mária / Magyarics Tibor / Michal Janowski / Perlaki Gergely / Erdei Krisztina
Vernissage: 16th February 2017. / 19:00 h.
Opening speech: Tünde Sipos / art historian - curator at Ludwig Museum
Curator: István Bársony / architect
Location: LATARKA Galéria / Budapest, Andrássy út 32.
Open until 16th March 2016.

Time for Action. Housing Movements in the 20th Century

Time for Action. Housing Movements in the 20th Century

26 January – 2 April 2017, 10:00 – 17:00

Time for Action. Housing Movements in the 20th Century
Life Reform and Social Movements in Modernity 3.

Opening: 25 January 2017, 6 pm

The exhibition will be opened by László Bass, sociologist, inventor of the game Szociopoly, after which the School for Public Life research group will give a presentation.

The exhibition is on view from 26 January to 2 April 2017.

“Always just words, and more words, debating your lives away. When is the time for action, if not now?” 

Lajos Kassák, Angyalföld, Magyar Helikon, Budapest, 1958.

A participation based exhibition by the Kassák Museum and the School of Public Life (Közélet Iskolája) surveying the struggles for housing from the beginning of the twentieth century until the political transition of 1989. It covers the common strategies of those involved, their practical methods for survival and their attempts at solutions and self-organisation.

The work of Lajos Kassák was not confined to art, and he was active in many areas as a cultural intermediary and public figure. In 2012, with this in mind, the Kassák Museum launched a programme of exhibitions and research, Life Reform and Social Movements in Modernity, to provide space for presenting socially sensitive subjects and artistic projects. The latest in the series is Time for Action. Housing Movements in the 20th Century, an exhibition put on in collaboration with the School of Public Life community education and research centre. 

The exhibition has a direct connection with Kassák’s work. His autobiographical novel The Life of a Man includes an evocation of the world of overcrowded tenements and describes events of the time such as the struggle for universal suffrage, rent strikes, the 1918 Aster Revolution and the Hungarian Soviet Republic. Kassák wrote a whole book on the struggle of housing tenants called Angyalföld, quoted in the exhibition title. In 1928, he launched the journal Munka [Work], which focused on exposing social inequalities. The group that formed up around Munka worked for the emancipation of people living in poverty, and the exhibition presents photographs taken by its sociophotography section to document housing conditions of the time.

The School of Public Life supports active social participation by people living in exclusion. In 2015, it launched a research project involving people living in homelessness and housing poverty. It studied the history of grassroots organisation aimed at achieving decent housing conditions by the standards of the time, focusing on the people involved and what they did. It also drew attention to comparable action that people are taking to address today’s housing problems. In order to reach the people who face the same problems today, a travelling exhibition displayed the research findings in social and community institutions and public spaces.

Kassák Museum staff and researchers from the School of Public Life have been working together intensively for nearly a year – since January 2016 – on an exhibition that presents community action and self-organisation initiatives directed at current housing problems. The outcome is unusual in that what visitors will see is not a selection by museum curators. The exhibition concept and the way the documents are presented has developed in collaboration with researchers who have directly experienced homelessness. Our purpose was to let poverty be seen from the viewpoint of people living on the periphery of society, highlighting practical schemes for survival and historical examples of joint action and self-organisation.

It is important to bear in mind that we had very few documents or photographs of the conditions in which poor urban families, unemployed people and casual workers lived. In media images, people living in poverty are often the objects of revulsion and pity, or regarded as exotic creatures. There have historically been few opportunities for people at the bottom of the social pile to record their experiences in photographs or diaries. Among the exceptions are photographs taken by Sándor Gönci in 1932 showing the life of a family living in a hovel in the outskirts of Pesterzsébet. The mass squats of 1956 are the subject of an audio drama written in collaboration with the historian Eszter Zsófia Tóth and performed by members of the group who created the exhibition. The optimism of the political transition is evoked in a diary kept by András Nagy Bandó, with sketches of the people who took part in the demonstrations by homeless people in the winter of 1989/1990. Complementing the personal stories and material produced by those who were personally involved are pictures by photographers and other observers with sensitivity to social problems, including Károly Escher, János Müllner, Imre Benkő, Gabriella Csoszó and Krisztina Erdei.


Collaborating  partner: School of Public Life

Exhibition creators

From the School of Public Life: Ilona Csécsei, Andrea Csengei, Magdolna Palotai, Éva Tessza Udvarhelyi and Károly Szombathy

From the Kassák Museum: Judit Csatlós, Eszter Őze

Assistant curator: Kitti Horváth

Design: Lili Thury


Recycled Architecture

An exhibition of Krisztina Erdei, Péter Puklus, Andi Schmied and Lilla Szász
Opening: 22 November, 2016, Tuesday, 6 pm
On view until 6 January, 2017
Trapéz Gallery, Budapest
Curator: Erőss Nikolett
Palimpsest spaces where time has re-written previous stories, the built environment, however, lets something be seen of them. Photographs from places which have transcended the roles imposed on them by their earlier functions and architectural design, and by opposing – or forgetting – these have been given a new way of use. Empty, faded symbols of power, forgotten futures, studio memorial-sketches, everyday essential banalities.


A Pécsi 25 kiállítás kapcsán

Először állítok ki a Capa Központban, mely intézmény létrejöttének körülményeivel nem értek egyet. Úgy döntöttem, hogy ez esetben nem a hallgatást választom. A következő szöveg az installáció része:


A Pécsi József ösztöndíj nekem nagyon fontos volt. Mikor megkaptam, felmondtam a munkahelyemen és elhatároztam, hogy tényleg a projektemen fogok dolgozni. Először és eddig utoljára fordult elő, hogy csak a fotózásra tudtam koncentrálni. Felhőtlen és boldog időszak volt és elég hosszú ahhoz, hogy megértsem: nem csak a fotózás, de a szerkesztés is ugyanolyan fontos abban, amit keresek. 3 év ösztöndíjas munkájának köszönhetően jelenhetett meg Formaságok című fotóalbumom, egy kelet-európai utazás elég szubjektív dokumentációja. Az országhatárok kinyílásával, bár anyagi okok miatt nem volt könnyű utazni, de legalább a lehetőség adott volt. A globalizmus és a kapitalista piac térnyerésének évtizede volt ez a régiónkban, de a fotózás történetében is mérföldkőnek számító események következtek be. Az analóg fotó mellett megjelent a digitális fényképezés. Bár a digitális minőség eleinte meg sem közelítette a klasszikus fotóét, mégis gyorsan kedveltté vált a felhasználók köreiben. A “Formaságok” a szocializmusban felnőtt gyökértelen generáció szárnypróbálgatásait köti össze a digitális esztétika szabadságával.

Ebben az időszakban még ez az épület Ernst Múzeumként volt ismert és inkább a derkósok állítottak itt ki, nekünk pécsiseknek a Mai Manó Házba kellett bevinni a munkákat. Mivel Ernst Lajos gyűjtő több mint 100 éve a modern magyar képzőművészet befogadására hozta létre a múzeumot, amely kezdetben magánintézményként, majd később közintézményként működött. Az Ernstnek még megvan a honlapja, rajta 2013-as posztokkal és azzal a sajtóközleménnyel, hogy az Ernst Múzeum épületébe kerül a Robert Capa Kortárs Fotóművészeti Központ, 2013 augusztusától nem működteti tovább a Műcsarnok Nonprofit Kft., de a patinás épület továbbra is a kortárs művészet kiemelt fővárosi helyszíne marad.

Robert Capáról annyit tudtam, hogy az aktuális barátom kedvenc fotósa. Az önéletrajzát angolul olvastuk, mert magyar kiadás még nem volt. Tetszett a love story, ami Gerda Tarohoz kötötte. Gerda segített Friedmann Endrének, aki nem tudott franciául, Endre pedig fotózni tanította cserébe. Együtt találták ki, hogy nevet változtatnak, „megcsinálják” magukat és az emberek objektív tájékoztatásának ideája szerint dolgoznak.

Mikor a Capa Központ elindult még elég sokan fel voltak háborodva azon, hogy az épület név és funkcióváltoztatása csak nagyon szűk szakmai egyeztetéssel, lobbizás és politikai kapcsolatok felhasználásával történt. Feltehetőleg a Szabad Művészek nevű csoport írt egy közleményt Robert Capa nevében, jelezve, hogy valószínűleg maga a névadó sem értene egyet teljes mértékben az Ernst Múzeum ilyen jellegű átvételével. A név nem, az emléktábla maradt. Bár utólag talán örülni lehetne, hogy az Ernst nem került közvetlenül az MMA fennhatósága alá, ahogy a Műcsarnokkal történt, hanem egy nagyobb szabadsággal működő közintézmény lett belőle, de nyilván a kisebb rossz azért mégsem egyből jó. Még akkor sem, ha a Capa Központ azóta többször is bizonyított. A fordulatos magyarországi kultúrában alkotó művészek már generációk óta kapkodják a fejüket. A folyton változó formaságok velünk vannak, mi meg elvileg megtöltjük tartalommal, több kevesebb lelkesedéssel. Az utókor pedig értékel, kanonizál.

A Pécsi egy állami ösztöndíj: mikor én kaptam, még nem kellett gondolkodni, hogy elfogadjunk-e állami támogatást, mert könnyebb volt azonosulni a támogatást adók szakmaiságával, kommunikációjával, céljaival, módszereivel. Akkor még úgy tűnt, hogy bele lehet szólni a rendszerbe és ahhoz, hogy része legyél, hazai és nemzetközi elvek alapján együttesen kell megmérettetned. Most nem olyan jó érzés kiállítani, vannak akik nincsenek is itt. Ők is biztos egy darabig mérlegeltek, átgondolták az aktuális helyzetet, mivel az elvek nem túl rugalmasak, de mindig egy adott szituációra alkalmazzuk őket, a szituk pedig folyton változnak és aztán inkább nemet mondtak. Nem tudjuk kik azok, csak tippelni tudunk. Én ezúttal nem vagyok köztük.

Erdei Krisztina, 2016.

Pécsi 25. Pécsi József Photography Grant 1991–2016

A quarter of a century, 25 years have passed since the 1991 foundation of the Pécsi József Photography Grant. More than 100 artists have received this state grant, which aims at “helping to start the career, creative work, and development of talented photographers working as independent artists and to provide them with beneficial conditions for creating high standard artworks, which are current both in terms of form and content.” (Call for Applications, 2016) In connection with the jubilee, the Capa Center, which is committed to the promotion of the genre of photography and the introduction of Hungarian photographers, showcases a comprehensive exhibition.


The exhibition Pécsi 25. Pécsi József Photography Grant 1991–2016 presents the values and outcomes of a grant that has been awarded regularly for 25 years, while making it possible to examine both the artworks and the history of the grant, with its objectives in mind.

Judit Gellér and Miklós Zsámboki
Curators of the exhibition

 Open to the public: October 18, 2016 – January 8, 2017

Exhibited artists: Szabolcs Barakonyi, Gergely Barcza, Zsolt Péter Barta, Máté Bartha, Eszter Biró, András Bozsó, Imre Drégely, Sári Ember, Krisztina Erdei, Anna Fabricius, Tibor Gyenis, Ildi Hermann, Barna Illés, Gábor Kasza, Dániel Kovalovszky, Gábor Arion Kudász, Zsófia Pályi, Ildikó Péter, Ákos Stiller, Dezső Szabó, Ábel Szalontai, Lenke Szilágyi, Éva Szombat, Balázs Telek, Dorottya Vékony


20 fotográfus egy napig fotózta Budapestet, az elkészült képek 2016 október 13. és 22. között nagy kivetítőn láthatóak a Mai Manó Ház falán.


A projekt fókuszában a magyar főváros, mint az urbánus lét központja és annak az emberrel és a természettel, különösen korunk nélkülözhetetlen természeti erőforrásával, a vízzel való viszonya jelenik meg.


Részt vevő fotográfusok: Barakonyi Szabolcs, Bácsi Róbert, Erdei Krisztina, Fekete András, Hermann Ildi, Kovalovszky Dániel, Kőhalmi Péter, Molnár Ágnes Éva, Molnár Zoltán, Móricz-Sabján Simon, Németh Dániel, Rákossy Péter, Stiller Ákos, Sopronyi Gyula, Szilágyi Lenke, Szombat Éva, Végh László.

Dzsumbuj – On the Edge of the City


The project primarily aimed to help the understanding and mitigation of problems arising from poverty and inequalities. Since the vast majority of former inhabitants of ‘Dzsumbuj’ neighbourhood are Roma people, the project particularly reflected on the current situation of Roma people in Hungary and more generally on the situation of those who live in slums with very low standards and who are forced to leave their homes. Dzsumbuj is not a unique phenomenon: all around the country and in every city there are marginalized people living on the periphery under Dzsumbuj-like circumstances. The action attempted to strengthen tolerance, multicultural understanding and social inclusion through the interactive and interdisciplinary presentation of Dzsumbuj. This makes the lives and stories of the former inhabitants – currently living in the outskirts of Budapest – more visible on the empty site in the 9th district, within the frameworks of a site-specific action. Through the action in the original urban space, through online interfaces (a blog and a website containing the digital archive) and an offline publication about the action, the organizers reached the local community as well as a broader audience of the city. It’s particularly important to involve school groups to make them aware of the social inequalities and injustice of their environment.


Exhibition and presentation of the project: 17.10.2016 5:30 PM – 8 PM

Budapest Pont, Királyi Pál utca 18.

KIHÜLT MENZA – Irodisták nyilvános étkeztetése // Nemnövekedés Hét Budapest

A Kihült menza a Nemnövekedés Hét Budapest 2016 keretében feltálalja:

Köztéri ebéd- és vacsorasorozat a közösségi felelősségvállalás és a megosztás jegyében nem csak irodai dolgozóknak


A Kihült menza olyan képző- és médiaművészek csoportja, akiket egy irodába sodort az ár: egy helyen dolgoztak vagy dolgoznak az elmúlt időszakban, hogy a művészet mellett a napi betevőt is az életük részévé tegyék. A monoton munka megtörésének érdekében alakult meg a Kihült menza csoport, mely közösségi étkeztetéseket valósít meg, a gondoskodás, felelősségvállalás jegyèben. Az iroda környékén egyébként is többnyire megoldatlan a jó minőségű, elérhető áru táplálkozás lehetősége, ezért döntöttünk úgy, hogy inkább egymásnak főzünk. Az étkezéseket a jó idő beköszöntével kivisszük az irodaépület falai közül és különböző köztereken valósítjuk meg.
A fesztivál ideje alatt szeretnénk meghívni az érdeklődőket, hogy csatlakozzanak hozzánk és Budapest közterein ebédeljenek vagy vacsorázzanak velünk Keddtől péntekig négy különböző helyszínen a bolygó végességére és az erőforrások korlátozottságára utaló, de mindenképp ehető fogásokkal várunk!


******* Public cooking and eating
Leftover Meals – Kihült menza
Artist group who discovered the joy of eating together, also in public, especially since they work in an office. They invite you to join and meet them throughout the festival.

✌ Tuesday 30th August, 8 pm @Szabadság Bridge
✌ Wednesday 31st August,1 pm @parking lot on the top of Lehel market
✌ Thursday 1st September, 8 pm @Small underpass below the railways (close to Nyugati railway station)
✌ Friday 2nd September 8pm Szent Gellért tér