Demolab projektbemutató, Otthon Áruház, Budapest


Utópia Áruház – Otthon vagy az iskolában? 

2019. 09 .26-30

Otthon Áruház, Rákóczi út 74.

Karancs Fieszta, Salgótarján. Fotó: Hegedűs Márk

Mit tud adni a művész és a művészet az iskolának, az oktatás területének? És fordítva? Mitől lesz produktív, ha egy tanár és egy művész egyenrangúan dolgozik együtt diákokkal? Hogy lehet sikeres egy művészeti-oktatási projekt mind a művészet, mind a pedagógia területén? Ki volt Celestin Freinet és mitől releváns a mai napig a pedagógiai rendszere? Hogyan kapcsolódik mindez a demokráciához, az önszerveződéshez, a közéleti neveléshez, a kritikai pedagógiához? Hogyan lehet jól felépíteni demokratikus, nyitott végű, kreatív tanulási folyamatokat? Mi tanulható egy ilyen tanulási folyamatban? Igaz-e, hogy nincs tanítás, csak tanulás? Mérhető-e a tanulás eredmény, és egyáltalán kell-e mérni?

Karancs Fieszta, Salgótarján. Fotó: Hegedűs Márk

A salgótarjáni csoport fókuszába a város szívében évek óta üresen álló, a hatvanas, hetvenes években fénykorát élő Karancs Hotel került. A város lakóinak emlékeiből, archív újságcikkekből, rokonok emlékeiből rekonstruáltuk Salgótarján egyik szimbólumának történetét.A Demolab többi műhelye mellett a csoportunk  kétéves közös munkájának eredményeit és dokumentációját mutatja be, köztük az egész várost felbolygató Éjszaka a hotelben című fényjátékot. 

Részlet az eseményről készült Index cikkből:

“A DemoLab a Demokratikus Ifjuságért Alapitvany programja. A lényege, hogy több (Magyarországon nyolc) helyen középiskolások egy pedagógussal és egy kortárs művésszel állnak össze, és a csapat együtt alkot valamit. Lássuk be, ez olyasminek hangzik, ami nagyon hasznos dolog a gyerekeknek, de rajtuk kívül egyáltalán nem érdekes senkinek. Salgótarjánban bebizonyították, hogy ez nem feltétlenül igaz.”

“A projekt egyik legfontosabb hozadéka az volt, hogy a középiskolás diákok megtanultak létrehozni valami jelentőset. Nem csak a művészi alkotásba kóstolhattak bele – bár abba is alaposan, hiszen rajzolniuk és fogalmazniuk épp úgy kellett, mint mondjuk kollázsokat készíteni vagy kerámiacsempéket. Ugyanakkor megismerhették azt is, hogyan kell végigvinni egy projektet. Ők tárgyaltak a főépítésszel, egyeztettek háztulajdonosokkal stb. Megtapasztalhatták, hogyan lesz egy egyszerű skiccből olyan alkotás, amire egy egész város kíváncsi. A fényjátékot például több százan nézték végig a helyszínen, és vagy 10 ezren a FB-streamen.” Zubreczki Dávid

A csoport tagjai: Erdei Krisztina,Virágos Erzsébet, Virágos Gergő, Plagány Petra, Kisbali Bence, Virágos Csongor, Tajti Bernát, Gasparova Nikola, Fejes Lolita, Kométh Kamilla, Praveczki Máté, Miklós Rea, Plavecz Krisztián, Tóth Dorottya, Gajdár Fanni

Leopold Bloom Art Award 2019

Six artists are in competition for the Award in 2019

Niagara Worms, 2019

More than forty applications have been submitted for the Leopold Bloom Art Award, aimed at supporting visual artists working in Hungary. We are now pleased to announce the six artists who have made it to the second round: Zsolt Asztalos, Sári Ember, Krisztina Erdei, Áron Kútvölgyi-Szabó, Zsolt Molnár and Kata Tranker. The winner of the ten thousand Euro biennial prize, established in 2011, will be announced in June at the Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art Budapest, where the finalists’ work will also be on display. Unlike other prizes in the visual arts, the goal of the Leopold Bloom award is to promote the international engagement of Hungarian artists. This year, the organizers have invited Paul O’Neill from Finnland, Noor Mertens from Germany and Gabriela Kotikova from Czech Republic to form the jury. The distinguished three-member panel will come to Budapest in June to familiarize themselves with the artists and the Hungarian visual arts scene more generally through a series of studio visits and personal meetings. Applicants had to submit an invitation from a foreign gallery as part of the application process, and the winner will be able to use the prize money to mount their exhibition.

Két Ferenc közéleti nyomozó iroda/ Two Ferenc Public Investigation Service

Miért van évek óta zárva a hentes és mi lesz a helyén? Miért van szinte minden nap baleset a Víg és Bérkocsis sarkán és miért nem történik semmi ennek megakadályozására? Létezik-e még a víztornyot és a volt Nemzeti Színházat összekötő alagút? Hova szállítják a szelektált hulladékot? Hány darab kátyú van a Déry Miksa utcában? Hogyan közlekedtek a környék méltóságos kisasszonyai az 1930-as években? Miért nem lehet eseményeket tartani a választásokig a vásárcsarnokban? Miért szűnt meg a Kék Ló? Miért szünt meg a Práter utcai általános iskola?

Nyomozók: Erdei Krisztina és Herceg Éva,

továbbá Antal Noémi, Gajdos Edina, Marton-Fejes Adrienn, Otterbein Gréta, Magyar Kata, Erdei Krisztián, Wittmann Franciska, Ludányi Dóra, Palatinus Andrea, Sanja Andjelkovic, Kovács Brigitta, Rózsa Erika, Veres Hanna

Nyomozó irodánk a Rákócity eseménysorozat egyik programjaként a lakosságot foglalkoztató kérdésekre keresi a választ. Az iroda képviselője a lentebb megadott nyitvatartási időben várja kérdéseiket, problémáikat. A kerület és a környék bármilyen furcsaságával kapcsolatban állunk rendelkezésre, célunk hogy felgöngyölítsük az elvarratlan szálakat és kommunikációt kezdeményezzünk.

Az eredmények, szöveges és fotódokumentáció formájában az irdában megtekinthetőek nyitvatartási időben. A bizonyítékok nem titkosíthatóak és az információ áramlásának célját szolgálják. Az akták szabadon kikérhetők.

Törvénybe ütköző ügyekkel nyomozó irodánk nem foglalkozik!

Várunk mindenkit szeretettel!

Két Ferenc Közéleti Nyomozó Iroda

New book: The Birth of Venus and Other Stories by Krisztina Erdei

A city is always a mosaic of sharply distinctive “social worlds,” or unique cultures, as Louis Wirth found upon organizing the urban sociology knowledge accumulated by the end of the 1930s. That is, one can only claim to know his or her own city if he or she is familiar with as many neighborhoods representing the various social worlds as possible. The history of the building complex standing on the corner of Illatos Street and Gubacsi Street, consisting of about 500 flats, goes all the way back to the housing market anomalies generated by World War I, but it actually started in 1937 and lasted until 2015, so it encompasses almost 100 years. The premises became known as the Dzsumbuj [the projects, or lit. the mess] already a few years after the construction was finished. All the similar housing projects used to be called like this, but somehow the Illatos Street building complex monopolized the name.

In 2005, Kinga Göncz, the minister of youth, family, social affairs and equal opportunities, Imre Ikvai-Szabó, the deputy mayor of Budapest, and Ferenc Gegesy, the mayor of the 9th district, signed a declaration of intent regarding the settlement of the Dzsumbuj’s situation. By this time, it was imperative to find some kind of a solution. The goal of the program they signed was to facilitate the social integration of the disadvantaged families living here and to reduce the stigmatization of the residents. According a contemporary report, “the Dzsumbuj, as a unique subculture, concentrates, preserves, and reproduces destitution.”

The media continuously reported on the protracted liquidation that took almost ten years. Based on the news, these last years were about the war between the squatters, the security personnel, the human rights activists, the employees of the local government, as well as the politicians, and the social workers. The Illatos Street 5/A building was demolished in 2009, the 5/B building in 2013, and the 5/C building in 2014. In order to refine the image suggested by the media, we carried out a joint research under the aegis of the A város peremén (On the Outskirts of the City) project with a small group of sociologists, anthropologists, and artists. The project aimed at contributing to the attenuation of the problems resulting from poverty and social inequality, with the help of interviews, photographs, and videos. The numerous personal stories have altered the homogenized image of the residents available until now, giving new accents to the earlier media narrative emphasizing deviation and poverty. The research of personal memories is not only important for resolving traumas, or for exploring the responsibility of the past in the evolution of today’s value system. It can also be an asset to a learning process that could aid future decisions. Thanks to receiving the Budapest Photography Grant, I could start working on exploring the situation of the residents who had moved out, and the environment in which they try to get by. In the images, we can see the different employment and health-related problems intertwined with various Budapest locations. At the same time, in the midst of the possibilities provided by the urban environment, I search for an answer to the challenges of the present based on the memories and experiences of individuals. For me, the project is about layers of social responsibility, about a process which facilitates the communication of people living in the same city, while it also approaches the solution to the problem, the approximation of the different interests via the toolset of arts, leaving the project open and maintaining a continuous reflective attitude.

This exhibition and book investigates the current situation of the former residents of the building complex that used to stand on the corner of Illatos Street and Gubacsi Street, from the days of moving out until today. It explores the ordinary, everyday life of a community already extinct.

Graphic design by ART-AND, Zsuzsi Medve

Text by Tünde Varga, Krisztina Erdei

Curated by Gabriella Csizek

Translation by Vera Bakonyi-Tánczos

Publishing by Orsolya Kőrösi, Robert capa Nonprofit Ltd.

Krisztina Erdei: The Birth of Venus and Other Stories

The Robert Capa Contemporary Photography Center cordially invites you and your friends to the opening of the exhibition Krisztina Erdei: The Birth of Venus and Other Stories on Tuesday, January 22, 2019 at 6:00 pm

Opening remarks by Szilvi Német art historian

The exhibiton will be on view until 24 March, 2019.

Krisztina Erdei’s exhibition titled The Birth of Venus and Other Stories is the result of a one-year work process enabled by her winning of the Budapest Photography Grant 2017. The 2017 grant was launched by the Municipality of Budapest in cooperation with the Robert Capa Contemporary Photography Center, reviving an earlier tradition – started in 2000 and going on for 11 years – of supporting an outstanding photographer every year in capturing Budapest’s views and life along the artist’s own selected themes in the framework of a one-year project.

Krisztina Erdei’s entry titled A Dzsumbuj hűlt helyén (The Emptiness Left Behind by the Dzsumbuj) explored the everyday life of the members of Dzsumbuj’s eliminated community after they had moved out. This project had antecedents – Erdei as a member of a group including sociologists, journalists, scholars, and artists made several interviews with the former occupants, and took pictures of the affected sites of the 11th district as part of the A város peremén (On the Outskirts of the City) initiative.

Hence this is a long-term project, aimed at providing insight to the problems arising from poverty and social inequality, as well as at improving the image of Dzsumbuj, and the slums in general, and reducing the associated negative preconceptions. It is also intended to reveal common aspects in the various lives and living spaces of the people concerned, providing a basis for better understanding. In the course of this work, the activities of the participants – including Krisztina Erdei’s – had a genuine impact on the participants’ lives, with all the risks involved.

The building complex called Dzsumbuj was located on the corner of the Illatos Street and the Gubacsi Street from 1920 up until 2015, providing living space and home for a community for almost one hundred years. After moving out, the families continued their lives in their various new environments, which were mainly apartments offered by the municipality. The exhibition tells the story of this period, turning the gallery premises into an installation space by the photographic material depicting the experiences gained together, among other things.

Krisztina Erdei belongs to the group of socially engaged and aware photographers, who know and believe that photography can be used for presenting the truth of reality and could be a tool in their efforts to make the world a better place. (Gabriella Csizek, curator)

Free admission
January 22, 2019 – March 24, 2019
Every day 8 am – 7 pm
Closed on public holidays.
Capa Center – 8F Gallery
Curator: Gabriella Csizek