The Birth of Venus and Other Stories

A city is always a mosaic of sharply distinctive “social worlds,” or unique cultures, as Louis Wirth found upon organizing the urban sociology knowledge accumulated by the end of the 1930s. That is, one can only claim to know his or her own city if he or she is familiar with as many neighbourhoods representing the various social worlds as possible.

Krisztina Erdei: The Birth of Venus, 2017–2018, Images from a music video

The history of the building complex standing on the corner of Illatos Street and Gubacsi Street, consisting of about 500 flats, goes all the way back to the housing market anomalies generated by World War I, but it actually started in 1937, and lasted until 2015, so it encompasses almost 100 years. The premises became known as the Dzsumbuj (“projects,” transl.) already a few years after the construction was finished. All the similar housing projects used to be called like this, but somehow the Illatos Street building complex monopolized the name.

Krisztina Erdei: The Birth of Venus, 2017–2018, Images from a music video

In 2005, Kinga Göncz, the minister of youth, family, social affairs and equal opportunities, Imre Ikvai-Szabó, the deputy mayor of Budapest, and Ferenc Gegesy, the mayor of the 9th district, signed a declaration of intent regarding the settlement of the Dzsumbuj’s situation. By this time, it was inevitable to find some kind of a solution. The goal of the program they signed was to facilitate the social integration of the disadvantaged families living here and to reduce the stigmatization of the residents. According a contemporary report, “the Dzsumbuj, as a unique subculture, concentrates, preserves, and reproduces destitution.

The media continuously reported on the protracted liquidation that took almost ten years. Based on the news, these last years were about the war between the squatters, the security personnel, the human rights activists, the employees of the local government, as well as the politicians, and the social workers. The Illatos Street 5/A building was demolished in 2009, the 5/B building in 2013, and the 5/C building in 2014.

This exhibition investigates the current situation of the former residents of the building complex that used to stand on the corner of Illatos Street and Gubacsi Street, from the days of moving out until today. It explores the ordinary, everyday life of a community already extinct.

Krisztina Erdei: Grinder, 2018. Lamp

In order to refine the image suggested by the media, we carried out a joint research under the aegis of the “A város peremén” (On the Outskirts of the City) project with a small group of sociologists, anthropologists, and artists. The project aimed at contributing to the attenuation of the problems resulting from poverty and social inequality, with the help of interviews, photographs, and videos.

The numerous personal stories have altered the homogenized image of the residents available until now, giving new accents to the earlier media narrative emphasizing deviation and poverty. The research of personal memories is not only important for resolving traumas, or for exploring the responsibility of the past in the evolution of today’s value system. It can also be an asset to a learning process that could aid in future decisions. Thanks to receiving the Budapest Photography Grant, I could start working on the situation of the residents who had moved out, and the environment in which they try to get by. In the images, we can see the different employment and health-related problems intertwined with various Budapest locations. At the same time, in the midst of the possibilities provided by the urban environment, I search for an answer to the challenges of the present based on the memories and experiences of individuals. For me, the project is about layers of social responsibility, about a process which facilitates the communication of people living in the same city, while approaching the solution to the problem, the approximation of the different interests via the toolset of arts, leaving the project open and maintaining a continuous reflective attitude.

Krisztina Erdei: 3 Houses, 2018. loop video

Stúdió ’18 – Szalon / A jövőt végképp eltörölni

STÚDIÓ ’18 – SZALON
A jövőt végképp eltörölni

Az FKSE éves kiállítása a szervezet 60. évfordulóján
2018. szeptember 14. – október 5.

Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay Terem (1062 Budapest, Andrássy út 69–71.)

MEGNYITÓ: 2018. SZEPTEMBER 13. (csütörtök), 18:00

**********

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) tagjai által létrehozott kiállítás a Stúdió rendszerváltás utáni, már egyesületi formához köthető periódusát vizsgálja. Az esemény apropóját egyrészt a Stúdió fennállásának 60. évfordulója, másrészt a rendszerváltás óta erősödő anyagi, strukturális és öndefiníciós válsága adja.

A 2018-ban, újra reprezentatív helyszínen megrendezett éves kiállítás egyik vállalása, hogy megmutassa, az elmúlt évtizedekben milyen célok formálták, milyen együttműködések és fordulatok gazdagították, vagy éppen csorbították az FKSE közösségének életét. A kiállítás és az eseménysorozat az egyesület tagságát aktivizáló, közös gondolkodási folyamat eredményeként valósul meg. A szalon koncepcióját, illetve az események fókuszait a következő kulcsfogalmak határozták meg: az érdekképviselet és a közösség viszonya, az együttműködés, a szakmai önszerveződés sajátosságai, a függés versus függetlenség kérdése és az önkéntesség és önkizsákmányolás fogalma. A nyár elején 35 fővel (junior és senior tagokkal) kezdtük meg a közös koncepció kialakítását.

Közös olvasmányélményeink és a találkozók tanulságaiból inspirálódva döntöttünk a zsűrizetlen szalon mint kiállítási forma mellett; egyrészt a tagság széleskörű mobilizálása érdekében, másrészt a minket körülvevő kultúrpolitikai környezetre reagálva. A kiállítás célja, hogy a Stúdió, vagyis mi, feltegyük magunknak a hogyantovább kérdését. Folytassuk?

Karancs Hotel újratöltve

A Demolab projekt a művészet és közös alkotás eszközeivel valamint innovatív pedagógiai módszerek alkalmazásával segít abban, hogy a fiatalok fejlesszék készségeiket, önismeretre tegyenek szert, élményszerűen szerezzenek új tudást a világról. A projekt keretében a fiatalok egy mentortanár segítségével műhelyeket hoznak létre, amelyek célja kreatív projektek megvalósítása, mindeközben lehetőségük nyílik olyan 21. századi készségek elsajátítására, mint például az önálló kutatás, csapatmunka és kritikus szemléletmód.

A salgótarjáni csoport, melynek művésztanára vagyok, fókuszába a város szívében évek óta üresen álló, a hatvanas, hetvenes években fénykorát élő Karancs Hotel került. A város lakóinak emlékeiből, archív újságcikkekből, rokonok emlékeiből rekonstruáljuk Salgótarján egyik szimbólumának történetét.

A projekt első állomása az eddigi kutatási eredményeket összefoglaló kiadvány szerkesztése és nyomtatása volt. A továbbiakban Csohány Kálmán kerámiafalát gondoljuk újra, mely a hotel presszójának falát díszítette évtizedeken át, a hotel bezárása után pedig Csohány szülőfalujába Pásztóra került át. Az ottani gimnázium bejáratánál ma is látható.

 

A Demolab projektről bővebben:

https://24.hu/kultura/2018/07/31/nem-a-tanarnak-van-igaza-hanem-annak-aki-a-legjobb-otletet-mondja/

Hello from the Other Side

„Túloldal, túlvég, túlvilág – sokféleképpen érthető az a címben szereplő másik oldal, amiről a kiállításon bemutatott fotók tudósítanak. A képek a Duna által kettészelt Budapest különböző pontjain készültek a közelmúltban: a budai vagy a pesti utcák, az ott álló házak részleteit jelenítik meg, mégsem tekinthetők dokumentarista igénnyel készült streetfotóknak, mert túlmutatnak a látható világ egyszerű képi reprodukálásán.”

A kiállítást megnyitja: Csiszár Mátyás médiakutató

Kiállító művészek:
Bartha Máté, Barakonyi Szabolcs, Erdei Krisztina, Ficsór Zsolt, Gulyás Miklós, Kozó Attila, Kudász Gábor Arion, Kemenesi Zsuzsanna, Szilágyi Lenke, Szombat Éva, Timár Sára Erzsébet

A kiállítás ingyenesen megtekinthető:
2018. szeptember 1. – 2018. szeptember 23.
mindennap 14 és 22 óra között.
Külső helyszín: Valyo Kikötő – Capa Kikötő (1095 Budapest, Hajóállomás utca 1.)
Kurátor: Mucsi Emese

COMMON AFFAIRS – COLLABORATIVE ART PROJECTS

2018. JANUARY 30 – MARCH 18.

Ludwig Museum Budapest

The exhibition presents the results of a four-year international program (CAPP – Collaborative Arts Partnership Programme) that was aimed at sharing collaborative art practices with artists and supporting projects involving various communities that seek effective solutions to a particular social problem.

The artists, selected by open-call and their partners carried out seven projects at several locations in Budapest and in the countryside in 2017. The artists worked together with various communities, including marginalized people or groups with specific problems such as pupils in Budapest and Pécs, young people with intellectual disabilities, people with visual impairments, inhabitants of small villages, agricultural entrepreneurs, and Romanies living in a disadvantaged area.

The aim of the projects was to strengthen the social role of the artists and to improve the participants’ quality of life. Participants involved in the creative process sought to solve social problems through their own creativity, experiencing the community’s supportive power in the joint work.

The exhibition presents the achievements of the seven collaborative projects through texts, photos, films and artworks. The exhibition also focuses on displaying the processes and participants’ reflections on social issues, the role of communities and the artists’ position throughout the work.

Projects

ARBORETUM
Antal Malvina, Geröly Tamás Sándor, Gőz István, Juhász Ibolya, Kovács Márk, Lakos Fanni, Lukács Gergő, Makra Viktória, Munkácsi Ádám, Németh Ágnes, Pálfi György László, Szabó Kristóf / KristofLab / Ziggurat Project

TO BE CONTINUED?
Gyenis Tibor / Balogh Viktória, Gubik Viktória, Kovács Balázs, Rumann Gábor, Szabó Csaba Zsolt / Markuly István, Etienne Samin, Kecskés family, Bakos Judit Piroska, Radev Gergő, Bihari Ádám, Vágvölgyi Gusztáv Pabló / Gyüttment Festival / Hegypásztor Kör, Oszkó / Sárkollektíva / Regio Earth Fesztivál / Hagyományos Házépítő Kft.

WE WILL SEE!
Benczúr Emese, Imre Mariann, Szira Henrietta, Szíj Kamilla, Tarr Hajnalka / Istók Imola, Jáger Márta, Tábor István, Pappné Judit, Tolnayné Csattos Márta / Vakok Állami Intézete

ARTISTS IN CLASSROOMS
Erdei Krisztina, Fischer Judit, Juhász Rokko, Mécs Miklós, Soltis Miklós, Szabics Ágnes, Szemző Zsófia, Utcai Dávid / T-Tudok Tudásmendzsment és Oktatáskutató Zrt. / Molnár Ferenc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola „Grundsuli” / Hallássérültek Tanintézete – Budapest

DRAGON LEE
Gruppo Tökmag (Tábori András, Budha Tamás) / Belső Tűz Egyesület, Komló

„I LIKE BEING A FARMER AND I WOULD LIKE TO STAY ONE”
Antje Schiffers / Erdődi Katalin / Sallai János / Kovács Orsolya / Sárosdi Róbert és Judit

FLOATING HOUSE
Zsin Bence / Fogd a Kezem Alapítvány / Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar / Pécs-Somogyi Általános Iskola

Curator of the exhibition: Szipőcs Krisztina
CAPP Project Manager: Simon Andrea

The exhibition is part of the CAPP Collaborative Arts Partnership Programme, funded by the EU’s Creative Europe Programme.