Teremőrök, jegyeladók, ruhatárosok, technikus munkatársak, vagyis a múzeumok személyzete koronként, országonként, kultúránként más-más jellemzőket mutat. Volt idő mikor deklasszált, elegáns úrinők kötögettek a műtárgyak mellett. Van olyan ország, ahol többnyire bevándorló fiatalok vigyázzák a művészeti elit által létrehozott munkákat és van, ahol a még aktív nyugdíjasok választják ezt a viszonylag nyugodt, kiszámítható, csendes munkakört, hogy kiegészítsék bevételüket.
A projekt során Popovics Viktória és Készman József felkérésére a budapesti Ludwig Múzeum kevésbé ismert dolgozóival kezdtem közös munkába. Először életútinterjúkat készítettem. A beszélgetések alatt külön hangsúlyt kaptak a korábbi tapasztalatok, a múzeumi munka, a látogatók szokásai és a kortárs művészet értelmezése. E szemlélődő munkakörök élettapasztalatait magukba sűrítő egyéni példák alapján végül csendéleteket készítettem, csendéleteket a csendes életekről, melyeket 2023. december 19-én, egy zárt körű eseményen adtam át a résztvevőknek.
A Ludwig kevésbé ismert dolgozóinak sokrétű meglátásait végül egy kiadványban összegeztem, hogy a tapasztalatok az intézmény más dolgozóihoz, vezetőihez is eljusson. A portrék és csendéletek mellett a kiadványban a beszélgetések kivonatait olvashatják. A teremőrök és más, nem kurátori munkakörben dolgozó munkatársak meglátásai olyan nézőpontot hoznak be a kultúra megértésébe és a róla szóló diskurzus árnyalásába, mely közel áll a látogatókéhoz. Gazdag, különböző háttérből megfogalmazott véleményük, élethelyzetük a Ludwig Múzeumról és tágabban a művészeti intézményrendszerről mesél, a kortárs művészet, a szcéna hierarchiájában rögzített szerepek mélyebb megértéséhez segít hozzá.
A kiadvány itt lapozható végig: