a kiállítás megtekinthető szeptember 24-ig a Liget Galériában
A LEGJOBB BEFEKTETÉS AZ ALKOHOL, MERT HOL KAPSZ VISSZA MÁSHOL 45%-OT?
Mindenki érezte már, hogy szeretne elszökni, legalább egy rövid időre. Függetlenül attól, hogy milyen az aktuális helyzetünk, a problémák megoldása helyett egyszerűen csak úgy csinálni, mintha nem léteznének és lefoglalni magunkat egy alternatív valósággal. A megoldás árnyoldala csupán az, hogy időszakos és mikor újra szembesülünk a problémákkal, akkor újra elszöknénk. Ez az eszképizmus nem túl hatékony köre. A modern ember eltávolodása a társadalmi valóságtól sokféle okkal magyarázható. Lényeg, hogy szükség van a figyelemelterelésre akár szórakozás, akár pihenés formájában, hogy a hétköznapi élet nyomását enyhítsük.
Magyarországon a kultúra része a kocsmázás. A fogyasztás mennyiségét tekintve pedig a világ éllovasai közé tartozunk. Aligha kétséges, hogy a népesebb falvakban és a mezővárosokban már a középkortól működtek csapszékek, bormérések, amelyek egy idő után folyamatosan működő kocsmává intézményesültek. Helyek, amelyhez vallási ünnepek, hagyományok kapcsolódtak és emberek menedékévé vált az évszázadok során.
Ma is fontos szerepet töltenek be a kocsmák. Az ideérkező turisták egyik fő célpontja a (rom)kocsmák látogatása. A kocsma, mely a közösségi alkoholfogyasztás intézménye, a társadalmi viselkedésformák komplex színtere. Zárt világából kizárja a hétköznapok unalmát vagy a civilizáció gondját, baját. A kötetlen, nyilvános eszmecsere átmeneti otthona. „A kocsma menedék. Az egyetlen hely, ahol még elbújhatunk a világ elől. A kocsma az emberi civilizáció utolsó mentsvára.”(Cserna-Szabó András).
Jelenleg a napi politika is a menekülésről szól. Átmeneti menedéket kell nyújtanunk az ide érkező migránsoknak. Nekik többnyire a háborús övezet a társadalmi és politikai valóságuk. Tranzitország vagyunk, ahova az emberek megérkeznek, de minél gyorsabban tovább is akarnak haladni. Egy betérő, ahol egyelőre teljes a káosz és az „ajtó” működése egyelőre tisztázatlan.
A fotóinstalláció az aktuális európai humanitárius katasztrófahelyzet és egy évszázados hagyomány kontrasztját emeli ki.