Az 1956-os forradalom leverése után fél évvel Kádár János kormánya május elsejére nagygyűlést hívott össze a Hősök terére.
A hatalom első nagy tömegrendezvénye volt ez az 1956-os forradalom leverése után, így egyáltalán nem volt mindegy, hányan és milyen hangulatban jelennek meg a Hősök téri dísztribün előtt. A tömegdemonstráció a “forradalmi munkás-paraszt kormány” megszilárdult hatalmáról árulkodott, s rövid úton a rendszer egyik kedvelt legitimációs hivatkozásává vált.
A tribünön két jelmondat volt: “Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép vezető ereje!”, “Éljen a béke, éljen a békéért harcoló népek harci szövetsége!”. Rákosi és Sztálin arcképe helyett a felvonulók már Kádár Jánosét és Dobi Istvánét, az Elnöki tanács elnökéét vitték.
Ez a nap egyébként a Magyar Televízió hivatalos születésnapja is, innen adta az MTV az első élő közvetítését 4 kamerával, az újonnan Angliából vásárolt közvetítőkocsi segítségével.
Nagygyűlés a Hősök terén, 1957. május elseje (Nemzeti Múzeum Archívuma)
Kádárék törekedtek arra, hogy a zökkenőmentesen lebonyolított nagygyűlést igazi propagandasikerként kamatoztathassák. Lemondtak arról, hogy a résztvevők számát megtippeljék, a félhivatalos tudósítások legfeljebb 300 ezerre becsülték, s ehelyett fontosabbnak ítélték az “új tavaszi seregszemle” vizuális megörökítését.
“Mintha nem is ugyanaz a Budapest lenne!” – hangzott az egyik ámuldozó riporteri tételmondat, félreérthetetlenül megfogalmazva az 57-es május elseje legfontosabb propagandaüzenetét. S valóban, a filmfelvételek derűs, indulatmentes társadalmat mutatnak, s a korabeli magyar sajtó is a közállapotok normalizálódásáról tudósított. (László Ferenc: Az 1957-es május elseje: Felvonulók kérték)
Koncepció: Erdei Krisztina és László Gergely
Lumen Kávézó, Budapest, Mikszáth tér