Riseset, a nap győzelme

Multimédia installáció, 2009-2020

Ludwig Múzeum, Slow Life, 2021

2009-ben kecskepásztorként dolgoztam Törökországban. A Riseset, a nap győzelme című installáció kecskepásztor múltam időstruktúráját idézi meg és azon keresztül értelmezi jelenlegi munkám kereteit, illetve a természet bizonyos szereplőit szembesíti a XX. század futurista művészeinek térrel és idővel kapcsolatos jóslataival, melyek ma, száz évvel később is izgalmas referenciák. 

A mű kiindulópontja az első szuprematista kiállítás és M.V. Matiushin, Kazimir Malevich és Viktor Hlebnyikov közös munkája, a Győzelem a nap felett című opera. A profán tündérmese többnyire elmondott, nem énekelt szöveget tartalmaz, a mű “csak” névleg opera, és valójában sok szempontból egy ikonoklasztikus antioperaként értelmezhető, melyet kifejezetten a múlt örökségének megkérdőjelezésére hoztak létre. 

Hlebnyikovék operája felforgatja az orosz népi kultúrát, miközben a tizenkilencedik századi idealizmus megsemmisítését viszi véghez. A nap egyrészről a természet megtestesítője, melyet a technológia, a repülés, a gépek legyőznek, az ember megszabadul a természettől való függőségétől, másrészt a szépség, az elnőiesedett Apolló követők jelképe, melyeknek a félreállításával kinyílhatott az út egy férfi korszak felé. 

Az új világ futurisztikus jövőképével összekapcsolódó, töredékes jellegű, modernista zaumot úgy alakította ki Hlebnyikov, hogy a valóság észlelésének megváltoztatásával a valóság intuitívabb megértése felé vezesse közönségét. A költő fel akarta szabadítani az elmét a hagyományos gondolkodási mintáktól. Ennek elérése érdekében szuggesztív hangokat, szét-, majd újra összeszerelt mondatokat, neologizmusokat és magyarul nehezen visszaadható, megváltoztatott nemű főneveket alkalmazott. Az előadások korabeli közönsége kétkedve fogadta a művet, hiszen nehezen tudta értelmezni azt.

A szöveg fordítását nem találtam meg magyar nyelven, még részleteket sem belőle, így a The World’s First Futurist Opera, Victory Over the Sun című kiadvány alapján fordítottam az általam, juhoknak előadott részletet. A 2011-ben megjelent és Rosamund Bartlett és Sarah Dadswell által szerkesztett könyvben az angol nyelvű változat mellett Kruchenykh eredeti szövege is olvasható. A magyar fordítás során a költői neologizmusokat a digitális nyelvhasználat, úgynevezett digilektus napjainkban népszerű kifejezéseire cseréltem. 

A háromcsatornás videóinstalláció mellett 14 darab, Az Utolsó Futurista Festészeti Kiállítás által inspirált, paszpartuzott fotó egészíti ki a művet. “Malevics azért fordult a mértani formákhoz, mert a dolgok lényegét így tudta kifejezni, így tudta megalkotni a világ szerkezetének legtökéletesebb képét” – írta Farkas Viola a nagy hatású festőről szóló cikkében, de közben utat nyitott annak a szinte végtelen számú reflexiónak is, melyek munkáival, időtlenségen és érzékenységen morfondírozó gondolkodásmódjával kölcsönhatásba akarnak lépni.