Abrakadabra

Női világstruktúrák/Női jelenlét
Judit Katalin Elek, Krisztina Erdei, Enikő Hangay,
Szilvi Tóth

Négy karakterisztikus látásmódú alkotó, akik képeikben új világot építenek,szinte csak a kiválasztott valóságrészletek megmutatásával. Az általuk láthatóvá tett együttállások ismerősségük vagy különösségük okán indítják el a gondolatokat, adják a rácsodálkozás lehetőségét vagy a felismerés örömét. Akár önmagukat, saját életterüket vagy egy, a periférián élő kisközösség életét dokumentálják is, mindig alapos vizsgálat tárgyává teszik képeikben azt. Megfigyeléseik nyomán nemcsak képpé kettőzik a világot, hanem kérdéseiket, gondolataikat és következtetéseiket is megmutathatóvá teszik. Így válik többrétegűvé a jelentés, amit belesűrítenek hol a látványok, hol az összefüggések rendszerébe. 

Elek Judit Katalin belső ösvényeit járva bújócskázik nézőivel: hol feltűnik, hol meg el. Mindeközben magában keres és önmagára kérdez. Különböző arcait mutatja és egyúttal rejti is el, hol tükröződésben, vagy csak a részletek megmutatásában, esetleg árnyékban, mozdulatokban… Világban való jelenlétének nyomait, életének olykor intim pillanatait osztja meg velünk, azaz mindazt, amit átél. A megoszthatóság határait is maga szabja, így olykor a szokottnál mélyebbre láthatunk privát életébe, nőiségnek változó megnyilvánulásaiba. Erdei Krisztina képein az első pillantásra látszólag összefüggéstelen dolgok egymással kapcsolatba kerülve markáns véleményt mondanak közvetlen környezetünkről és rólunk is, néha fanyar, gyakran humoros, de mindenképpen karakteres érzelmi, gondolati tartalommal telítve és az őt ért élmények esszenciáját közvetítve.A mégoly ismerős, vagy akár ismeretlen helyzetek, arcok, karakterek, a mindennapi tárgyak, átitatva látásmódjával többet állítanak, mast is mondanak, mint amit eddig tudtunk róluk. Hangay Enikő az őt körülvevő világ megismerése és befogadása során találja meg képeit. Önmaga, családja, barátai és személyes életterének, illetve tágabb környezetének bemutatása nyomán válik fotográfiában megoszthatóvá az a szerethető, meglepetésekkel teli, szelíd valóság, amely az övé és képei nyomán a miénk is lehet. Festői részleteket lel mindennapjaink világában, formák, színek rejtett – számára mégis megmutatkozó – összefüggésrendszerében mutatja meg mindazt, ami harmóniát teremthet. Hét Szekrény sorozatával egy a valóságbanrejlő álomvilágba vezet, ahol széltében-hosszában van csoda. Tóth Szilvi művei is azalkotói attitűdjét alapvetően meghatározó személyességre épülnek. Életének különböző helyszíneit, azok valóságos tereit és képzeletének játékait mutatja meg. Tanúi lehetünk egy tapéta darab vándorlásának Európa különböző városaiba, érzelmekkel telített személyes tárgyai megjelenítésének vagy akár annak a magában hordozott hiányérzetnek, amit a többszöri helyváltoztatás jelent számára. Az otthonlét titkát keresi megmutatva a benne élő múltat, a számára fontos dolgok világát és azt az olykor csöppnyi gesztust, amitől otthonná válhat a hely, ahol él. Négy különböző szemléletmóddal megfogalmazott valóságkép, áthallásokkal, finom párhuzamosságokkal, titkos összefüggésekkel. Ilyen is a női jelenlét a világban.

Csizek Gabriella